Amint azt korábban beharangoztam volt, október 12.-én hivatalosan is megjelenik az Under Satanae címet viselő lemez, amely a Moonspell korai dalait fogja tartalmazni. Néhány ügyes faszinak köszönhetően azonban már második napja itt hever az anyag promo-verziója a Winamp-listámon :D.



A rögzített anyag akkorát harap, mint egy Tyrannosaurus Rex, valami hihetetlen módon átjön belőle az a bizonyos sötét-agresszív-erotikus-black-temperamentumos-mediterrán-folk hangulat, ami a Wolfheart környéki-előtti időkre jellemző. Számomra - és szerintem még sokak számára - a legizgalmasabb hallgatnivalót a Serpent Angel című, 1992-es tétel biztosította, lévén, hogy ez a dal az első demo-nóta, még a Moonspell hivatalos megalakulása előtti időkben íródott, amikor a srácok még Morbid God néven nyomultak. Ami azonban a többi dalt illeti, korrekt képet adnak arról, hogy honnan is indult a portugál zenekar és bizony mondom néktek, igencsak ügyesen van rajtuk keverve a black metal fagyos atmoszférája a luzitán tűzzel. Szó ami szó, nagyon vártam már, hogy normális, hallgatható minőségben élvezzem a Tenebrarum Oratorium-ot (mind az Andamento I/Erudit Compendyum, mind pedig az Andamento II/Erotic Compendyum változatát) vagy az Opus Diabolicum-ot. A Wolves From The Fog-tól pedig egyenes út vezet a Wolfheart-ig.

A "Dark Fountain of Youth" kísérőcímmel beharangozott, metal-történelmi jelentőségű Under Satanae lemezt igazán azoknak ajánlanám, akik fülig érő vigyorral hallgatták végig a Memorial albumot, annak örvendezve, hogy Fernandoék visszatértek a korai , nyersebb hangzásvilághoz. Akik azonban a Sin/Pecado-ra vagy a Darkness and Hope-ra esküsznek, hát, ők lehet, hogy nem fogják osztatlan rajongással fogadni a régi-új Moonspell-albumot. Extrakíváncsiak pedig megkukkolhatják a Youtube-on a stúdiózás néhány jelenetét is. Novemberben Bukarestben koncerteznek a fiúk és őszintén remélem, hogy két dal között el fog hangzani Nando-tól az a konferálás is, hogy hamarosan elkészül a soron következő új Moonspell-album is, új időknek új dalaival...