Az unalom ok nélküli szenvedés.

Noha a múlt heti Haggard-koncert és a vele járó kolozsvári kiruccanás felüdülést jelentett, az egésznek olyan, mindössze pillanatig tartó hangulata volt, hogy igazából felhőtlenül élvezni sem voltam képes. Pedig (az előzenekar produkciójától eltekintve) nagyszerű koncert volt…

...például a koncertek, fesztiválok és itatások. Ezért aztán nem is várható túl sok bejegyzés tőlem a közeljövőben (sem). Na jó, röviden mindazt, ami eddig volt s ami eztán következik:volt Samfest Rock. Ezelőtt pár évvel a világ a seggével röhögött volna ki, ha azt mertem…

Bukarest ronda falu, legalábbis ez volt az első benyomásom, amikor múlt szombaton leszálltam a vonatról. Moonspell-ék koncerteztek, és talán ez volt az egyetlen eléggé nyomós érv arra, hogy betegyem a lábam csudaszép fővárosunkba. Mit is mondhatnék... életemben még annyi kóbor…

Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kommentár. Moonspell-ék az új albummal leiskolázzák az ellenséget (AKA dau clase la dujmani :D). Lehet nyálcsorgatni meg türelmetlenül várni a lemez megjelenését...

Déli tizenegy óra. Négyen álldogálnak a buszmegállóban. Kicsicsávók, egyikük sincs még tíz, korban szinte bármelyiknek az apja lehetnék. Jólöltözött kölkök, nem utcagyerekek. Elsétálok mellettük. Mobiltelefonról hallgatnak valami dallamot. Kábé másfél-két méterre…