Az unalom ok nélküli szenvedés.

Noha a múlt heti Haggard-koncert és a vele járó kolozsvári kiruccanás felüdülést jelentett, az egésznek olyan, mindössze pillanatig tartó hangulata volt, hogy igazából felhőtlenül élvezni sem voltam képes. Pedig (az előzenekar produkciójától eltekintve) nagyszerű koncert volt , ráadásul utána találkoztam jónéhány olyan emberkével, akiknek a létezéséről szinte már meg is feledkeztem. Amikor azonban az ember a találkozásoktól sem vidul, a zenétől sem repül és a hasistól sem lazul, ott már valami komoly gondnak kell lenni... Persze, a baj az csőstől jön, az embernek nem elég a kis nyomorult magánéleti gondjaival foglalkozni, jönnek a családi problémák, sőt, a munkahelyi zűrök is. Avagy nem az a baj, ha az ember nyakig van a szarban, hanem az, amikor a kaka hullámozni kezd.