Az unalom ok nélküli szenvedés.

Tegnap este, hogy, hogy nem, korábban értem haza a melóból, így aztán úgy döntöttem, leülök filmet nézni. Random módon ráböktem a Terkel i knibe címre, aztán hátradőltem... és elkezdtem röhögni. Nem tudom, ki hogy van vele, de egy elcseszett nap után imádom, ha egy film szórakoztató és nem szól semmiről. Na ez meg pont az. South Park dán kiadásban, csak suttyóbb és kevesebb a lényege. Ja, dán. Mint Hamlet, Søren Kierkegaard, Viggo Mortensen, Niels Bohr, Hans Christian Andersen vagy Sven Hassel. Csak kicsit hülyébb.



A storyline most mindegy, a szinkron viszont megér egy misét. A film teljes szereplőgárdájának a hangját három jómadár adja. Nacsa Olivérnek nem vagyok nagy rajongója, Harsányi Leventétől se dobok hátast, amikor viszont Zana Zoltán alias Ganxsta alias Döglégy Zolee neve kerül szóba, olyankor felkepom a buksimat. Zolee bácsi amúgy sem elhanyagolható figura, itt azonban nagyot brillírozik: kábé nyolc-tíz figura szinkronhangját hozza a filmből, többek között a narrátor-zenetanár Arne és a részeges Stewart bácsi magyar hangját is ő nyomta fel és becsületére legyen mondva, nem is akárhogyan!

"Az év legszívhezszólóbb családi filmje" píár-dumával beharangozott film legalább annyira családi, mint egy rosszkedvű pitbull, és legalább annyira szívhezszóló is. Tanulsága viszont rengeteg van. Például az, hogy a kommandósok is a teszkóból vásárolják a cuccaikat, vagy hogy sosem tudhatod, mikor jön jól egy vascső. Nagyjából ennyi.