Az a nagy büdös szitu, hogy amikor az embernek a legnagyobb szüksége volna valamire, pont akkor nem kapja meg sehol. Nekem speciel egy guillotine-ra volna sürgős szükségem, mert hirtelen semmi jobb ötletem nincs arra, hogy mit kezdjek a másnapos fejemmel. Ráadásul korán reggel, kialvatlanul szőnyeget rázni úgy, hogy az embernek akkora a feje, mint Pakisztán, hát az sem egy leányálom. Súlyosbítja a helyzetet az a pici de zavaró körülmény, hogy dolgoznom is kellene...
Az egész úgy kezdődött, hogy lementem tegnapelőtt a Samfest-re, merthogy ugye Rotting Christ koncert, s az olyat meg illik megnézni. Puszta udvariasságból meg persze illendőségből sikerült is rendesen berúgnom, de ez a legkevesebb azok után, hogy a drágalátos tördelő kolléga iszonyatosan fölbaszta az agyamat. Valahogy elcsíptem a Luna Amara koncertjét, a gyerekek jól küldték a muzsikát, akárcsak a legtöbb alkalommal, viszont a Rothadó Jézuska valami borzalmas hangosítással lépett színpadra, úgyhogy az első másfél dal után inkább elhúztam a belem a színpad mögött felállított sörsátrak egyikéhez.  Nem tudom, na, lehet, hogy csak én nem vagyok az az old school true black metal rajongó (merthogy tény és való, hogy nem vagyok az), de bakker, kettőezerhetet írunk, rá kellene lassan jönni, hogy a black metal élvezetéhez nem feltétlenül szükséges a szar keverés, a kásás hangzás és az élvezhetetlenségig felhúzott hangerő.
Aztán tegnap, miután hiába próbálkoztam a délelőtt átalvásával, inkább nekiláttam Worms-ozni egy kicsit aztán irány a Samfest második napja. Megnéztem a Bucovina koncertjét, ahhoz képest, hogy Marius konferálása után valami ütősebbre számítottam, egy daltól eltekintve elég gyengécskék voltak...De legalább megtárgyaltuk a cimbikkel, hogy ezek amolyan moldvai vikingek, akiknek az ősei lehajóztak a Pruton meg a Szereten, legyilkolászták a dobrudzsaiakat meg felégették a beszerikáikat :D És láss csodát, mit találok a banda myspace-es oldalán: "The First Romanian Viking Metal Band". LOL. Utánuk a Trooper melegítette be a jónépet és eltekintve attól az apróságtól, hogy nem igazán hallgatok heavy metal-t, egy-két daluk eléggé meg tudta hozni a kedvemet a bólogatáshoz. Az igazi bólogatós jókedv azonban akkor jött meg, amikor Kalapács Józsi és népi zenekara kezdték húzni a talpalávalót. Jöttek a régi kedves dalok a Pokolgéptől meg az Omentől, keverve az újabb nótákkal, aztán igazán jóleső érzés volt kicsit megint nosztalgiázni, hogy ugye utolsó alkalommal, amikor  Kalapács Szatmáron énekelt, 1996 nyarán, pont az érettségi bankettről léptünk le Omen koncertre s milyen vicces volt, hogy a koncerten több konszolidált(nak tűnő) öltönyös-nyakkendős alak volt, mint farmeres-bőrös hajas :D
Utolsó fellépőként megint valami görög csávók jöttek, tradicionális oldszkúl blekmetált nyomtak a konferanszié szerint, de ez már engem nem érdekelt, szóval kabbe gyíkok, én leléptem, irány a Shadows, természetesen full, kizárásos alapon maradt a Kormorán, ott meg kibe ütközik a jóember? Kalapácsék, személyesen.



Persze muszáj volt velük inni hajnali ötig, ráadásul nem volt nekem elég az az adag konyak meg sör, amit magamba öntöttem a Samfesten, kellett mellé még jónéhány korsó barna Silva meg Becherovka, most meg nyavalygok, hogy másnapos vagyok... Nem is volna semmi baj, ha nem kellene dolgozni... :D