Nakéremszépen, így néz ki egy szép, közepesen fejlett példánya a tengereknek.
A tenger, mint tudjuk, rendkívül összetett ökoszisztéma, amely különösnél különösebb lényeknek ad otthont.
Itt van például ez az óriás betonteknős (Gigantoojjetus Betonicus), amelynek klasszikusan ívelt, bár kissé robusztus páncélja valószínűleg még évezredek múlva is egykori gazdájának a nagyszerűségét fogja hirdetni.
Hasonlóan az iménti képhez, itt egy másik őskori fosszília a tengeri vaskoporsók (Vizenus Vizbenus) egykoron népes családjából.
Ne gondoljuk azonban, hogy csak a méret számít. A tenger bővelkedik apróbb lényekben is. Kiváló példái ennek az alább következő természeti csodák:
Itt látható az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megnövekedett populációjú flakonkagylók (Pillepalatcus Neilonii) egy érdekes, tengervizet kedvelő fajtája. Megfigyelhetjük, hogy milyen szoros szimbiózisban élnek együtt a flakonkagylók a papírmoszatokkal (Budipapireae) valamint a konzervcsigákkal (Seresdoboziae).
Mindezek mellett a tenger számos különös emlősnek is vonzónak, illetve otthonos tartózkodási helynek tűnik.
Itt vannak például a láthatatlan delfinek (Delphinus Invisibilis), melyek láthatólag jól érzik magukat a sekélyebb vizekben is. (Igen, láthatólag. Mi láttuk őket. Ti nem.)
Soha nem látott felvétel a legritkább tengeri élőlények egyikéről, a sósvizi bélbölényről (Hydrobisonus Vedeliae)
A legfontosabb fotó azonban csak most következik:
Ritka alkalmat sikerült megörökíteni a fenti képen: a napfelkeltét.
(ha valaki komoly élménybeszámolót várt tőlem... hát, elkúrta...)
Ők szóltak be