Az unalom ok nélküli szenvedés.

Tegnap este, hogy, hogy nem, korábban értem haza a melóból, így aztán úgy döntöttem, leülök filmet nézni. Random módon ráböktem a Terkel i knibe címre, aztán hátradőltem... és elkezdtem röhögni. Nem tudom, ki hogy van vele, de egy elcseszett nap után imádom, ha egy film…

Bukarest ronda falu, legalábbis ez volt az első benyomásom, amikor múlt szombaton leszálltam a vonatról. Moonspell-ék koncerteztek, és talán ez volt az egyetlen eléggé nyomós érv arra, hogy betegyem a lábam csudaszép fővárosunkba. Mit is mondhatnék... életemben még annyi kóbor…