Az unalom ok nélküli szenvedés.

Bukarest ronda falu, legalábbis ez volt az első benyomásom, amikor múlt szombaton leszálltam a vonatról. Moonspell-ék koncerteztek, és talán ez volt az egyetlen eléggé nyomós érv arra, hogy betegyem a lábam csudaszép fővárosunkba. Mit is mondhatnék... életemben még annyi kóbor…

Le lettem tolva, hogy nem írok. Talán azért nem, mert nem igazán tudom, miről is írjak. Jómunkásemberkedek, egyre többet dolgozom ugyanannyi pénzért, mert ugye ez így megy errefelé, szinte már több időd töltök melóban, mint alvással+kocsmázással+szeretőmmel, ami azért nem…

Szatmárfalván szinte soha nem történik semmi, de ha igen, akkor az nem mindig jól sül el, kivéve, ha Samfest meg Christmas Fest van. Péntek: Nem vagyok egy kimondott vájtfülű-vájtszemű jazz-buzi, de amit Harry Tavitian művelni szokott, az megér egy misét, s ha egy olyan zenepartner…

Lezajlottak a választások is, mindenki elmondta-leírta-megugatta róla a véleményét, én ezért (is) nem fogom. Aki engem politizálni akar látni-hallani-olvasni-satöbbi, az megteheti itt. Személy szerint sokkal jobban izgatott az a tény, hogy végre sikerült megvegyem a Sony DSC-H7…

Ülök a szerkesztőségben, illedelmes módon próbálok csak akkorákat ásítani, hogy ne kapjam be a szervert, közben vedelem a kávét meg a zöld teát (böcsületes, leveles tea, nem afféle "plikkes"). Készülök képfényezőgépet venni, készülök bakancsot venni, készülök…