Déli tizenegy óra. Négyen álldogálnak a buszmegállóban. Kicsicsávók, egyikük sincs még tíz, korban szinte bármelyiknek az apja lehetnék. Jólöltözött kölkök, nem utcagyerekek. Elsétálok mellettük. Mobiltelefonról hallgatnak valami dallamot. Kábé másfél-két méterre lehetek tőlük, amikor utánamkiabál az egyik (románul): "Szopjál faszt, rocker!" A társai elégedetten vihognak. Manelét hallgatnak, persze.

Valamikor a kilencvenes évek elején betört a romániai mainstream-be a hip-hop szubkultúra és vele együtt a gangsta rap, hála a BUG Mafiának. Akkor hirtelen minden életcél és jobb időtöltés nélküli utcakölyök és tömbháznegyedi aligfickó egyből băiat de cartier, lakótelepi csávó lett. Nem volt amerikai gettó, hát mindenki megkreálta a saját városának a megénekelendő kártierjét, hirtelen mindenki rájött, hogy az élet az utcákon milyen szar, vagy épp milyen fasza, attól függően, hogy az aktuális kedvenc milyen hangulatban reppelte el a véleményét a saját Pantelimonjáról. És mintegy varázsütésre, megtelt a világ „kőkemény” , „eredeti” ganxtákkal.

A kilencvenes évek közepére-végére aztán változott a helyzet. Új időknek új szelei fújdogáltak a Balkán felől, visszatértek szép hazánkba a Törökországban lébecoló vendégmunkások és a futtatott aranyláncok, a hamisított „márkás" ruhák és a többi hasonló cucc mellett magukkal hozták azt az életérzést, hogy az élet egy nagy parti, ahol szól a mulatós, dobálózunk a pénzzel, királykodunk, mindezt pedig csak azért, hogy az ellenségeink irigyeljenek bennünket. Az itthonról örökölt, főleg a dobruzsdai vidékeken ismert, a fanarióta-kori török uralom által meghonosított, a havasalföldi-balkáni népzenébe beleolvadt elemekhez csak egy kicsi törökös fűszerezést és romános igénytelenséget kellett adni, mindezt felturbózni a legmocsokabb szintetizátorhangzással és megkoronázni a lakodalmas cigánymuzsikák énekhengjával, és új stílus máris készen állt arra, hogy megkezdje hódító útját. Megszületett a manele.



Mint a legtöbb, kimondottan „mulatós" muzsika (legyen szó akár operettről, akár Betli Duó- vagy Bunyós Pityu-jellegű cuccról, vagy éppenséggel disco-club-zenéről), a manele sem arról híres, hogy az intellektuálisan fejlettebb, művelt illetve mélygondolkodó réteget célozza meg. Szövegileg teljesen leegyszerűsíthető a következő fogalmakra: pénz, nők, szórakozás: semmi új. Eddig. Új fogalom az egész szövegvilágot átható, (futtatott, török) aranyfonálként beragyogó öntömjénezés, öndícséret. Na de elég az általánosságokból, lássuk a konkrétumokat:
 

(csak erős idegzetűek számára!!!)

Az összes gyémántnak nincs olyan értéke, mint nekem
Sem a világ minden aranyának
Sem platinájának
És ha egyszer azt a bolondságot a fejembe veszem
Egész Romániát megveszem
Az ellenségeimet is megvásárolom
És az amerikaiaknak eladom
igen igen igen
 
Refrén: Akkor is lesz értékem, ha meghalok
A koporsóra zsebeket rakok
Hadd lássa az ellenségem
Magammal viszem a pénzem
Ha úgy volna, ahogy gondolják
A síromat a pénzemért kikaparnák
De ha  az egyiket kapával elkapom
A síromba magam után rántom
 
A világ összes pénze nem volna elég, hogy engem megvegyen
Nem vagyok az övék
Mert ők az enyémek
És ha egyszer azt a bolondságot a fejembe veszem
Egész Romániát megveszem
Az ellenségeimet is megvásárolom
És az amerikaiaknak eladom
igen igen igen

(Nicolae Guţă - Akkor is lesz értékem, ha meghalok
[abszolút szöveghű saját fordítás])

Szinte minden egyes manele-dal a mérhetetlenre növekedett egó himnusza. Az egyes szám első személy használata nem afféle művészi eszköz, költői fordulat - ugyan, kérem, ez a színtiszta valóság, a filozófiai-ontológiai alapelvek teljes és forradalmi újrafogalmazása.
 
A román és (félretéve mindenféle-fajta sovinizmust) a cigány emberre is jellemző az, hogy ha valakitől szívességet akar kérni, illetve mutatott tisztelettel szeretne hozzá viszonyulni, előszeretettel használja a şefu' (főnök) megszólítást. Şefu-nak, Főnöknek lenni - minden alsóbb osztályba tartozó leghőbb vágya, álmai netovábbja. A Főnök mindent megengedhet magának, mert neki minden sikerül, azt tesz, amit akar, nem pedig azt, amit tud, ezáltal szinte olümposzi magasságokba emelkedik, kvázi félistenné minősül át az egyszerű nép szemében, aki felé csak csodálattal és hódolattal lehet közelíteni.
 

Eszes vagyok, bizony, eszes
Jobb lábbal lépek elsőnek
Nem hiába monja a főnök
Ki a főnök, én vagyok a főnök
Az ellenségnek kedvét szegem
Az első lépést nem bal lábbal teszem
Mióta a föld s a világ
 
Rafkós vagyok, bizony ám
És tele a pénztárcám
Gógyiból van egyetemem
Hogy a pénzt könnyen szerezzem

(Sorinel Puştiu'(Sorinel a Kölök) - Eszes vagyok
[abszolút szöveghű saját fordítás])

Van eszem, értékem és tehetségem, boldog életem van! Pénzből van azonban csak igazán! Mint azt mindenki tudja, mindent a pénz mozgat, pénzből sose lehet elég, a pénznek nincs szaga és minden manele-előadó megéri a pénzét. Ahogy az autó üzemanyaggal, úgy a manele-énekes pénzzel működik, ez hajtja előre, ezt fogyasztja.
  

Megint, megint megcsináltam
Mindet leiskoláztattam
Megcsináltam, mondom nektek
Hogy nagy úrként ismerhettek
 
Sokan akik látnak, nézik
Honnan van pénzem, nem hiszik
Mondják, furfanggal szereztem
Vagy azt, hogy a lottón nyertem
 
Sokan próbálkoztak velem
De mindet megleckéztettem
Látták saját szemükkel
Ki a pénzek főnöke
 
Titok, a pénzt honnan szerzem
Netalán az interneten
Vagy talán otthon nyomtatom
Jön a pénz futószalagon

(Florin Salam (Szalámi Florin) - Megint megcsináltam
[abszolút szöveghű saját fordítás])

Van eszem, értékem és tehetségem, pénzem, boldog életem van! Mi kell még? Az asszony. Az bizony könnyen jön. Nem is igazi manele-énekes az, amelyikre ne tapadnának a jobbnál jobb fehérnépek, fotómodellek, manökenek, szépségkiránynők. Ja kérem, ilyen háttérrel?
 

Szerencsés fiú vagyok
Ördöngős és aranyos
Az üzletben sikeres
Mindenképpen érdekes
 
Ha egy lánnyal kimegyek
Szeretem, hogy sztár legyek
Az igényeim nagyok:
Ötcsillagos asszonyok
 
Dekoltázsos barnáknak
Egy 6os BMW-m van
És a többiekhez meg
Audi A4-gyel megyek

(Adi De Vito  -  Szerencsés, szép, de ördöngős
[abszolút szöveghű saját fordítás])

 
 
Gyere, csajszi, mutasd meg
Hogy rázod a seggedet
Póló nélkül maradol
Táncoljál, de vagányul
Gyere, csajszi, mozogjál
Gyere, csajszi, szakadjál
Gyere, csajszi, mozogjál

(Romeo Fantastick – Csajszi
[abszolút szöveghű saját fordítás])

Van eszem, értékem és tehetségem, pénzem, válogatott asszonyaim, boldog életem van! Azazhogy csak lenne, ha nem keserítenék meg az ellenségek. A manele egyik legfőbb kulcsterminusához érkeztünk. Az ellenség, (ejtsd: ellenzség) duşmanii, (ejtsd: dujmanii) adja meg a manele legfőbb értékét, mértékét és létjogosultságát. Az ellenség, aki mindig kész rosszat mondani rólam, aki irigykedik, mert mindig és mindenütt sikerem van, az ellenség, aki ha nem létezne, ki kellene találni. És az ellenségnek bizony meg köll mutatni, hogy ki a legény a gáton.

Ezer nőt akarok és ezer poharat nekem
A bosszúm ez legyen
Ezer gyöngyöt és gyűrűt az asszonyaimnak
Tudja meg mindenki, hogy van hatalmam
 
Folyton próbáltok másolni mert irigykedtek
Eszet akartok, de az ész nem segít nektek
Pofátlanul jösztök de velem nehéz dolgotok van
Bár a felét csinálnátok, amit én csináltam
Ezer asszonyt az én kalózaimnak
Csak töményet iszunk a kalózaimmal
Így teszünk mi, így űzünk gúnyt belőletek
Mars haza, köztünk nincs helyetek

(Jean De La Craiova (Craiovai Jean) – A manele kalózai
[abszolút szöveghű saját fordítás])

 Álljatok vigyázzba, ne moccanjatok
Mikor erre jövök, sorakozzatok
Álljatok vigyázzba, mint a seregben
Én vagyok az, aki parancsol nektek
 
Az ellenségem mind reszket
Ha rákiáltok, mind remeg
Látták, hogy itt a hatalom
Van sok kemény kapcsolatom
 
Megbüntettem az ellenségemet
Mert ellenségeskedett énvelem
Belőlük lett katonacsapatom
És ezért most őket csicskáztatom

(Nicolae Guţă – Álljatok vigyázzba 
[abszolút szöveghű saját fordítás])

Pffffff... nehéz élete lehet a szegény ellenségeknek, egyem a szíveteket...

Asszem ízelítőnek ennyi elég is a magasröptű gondolatokból. Eredetiben is egészen viccesek, magyarul viszont még tisztábban átlátható, mennyire gagyi az egész.


(a következő részben: manelisták, kokölárok és egyéb csudálatosságok)