ahogy azt Ceauşescu atyánktól hallottuk volt emlegetni, rólunk beszélt az öreg, mi építettük volna a kommunizmus útját, vagy mi a manó. Aztán őt lelőtték, mint egy rossz poént, mi meg ittragadtunk. Sokminden nem változott, csak a mosolygó pionírok büszke tekintetű képei lettek kicserélve mosolygó amerikai tinikre, akik büszkén vedelik történelmi Kokakólájukat. És ezzel nincs is semmi gond. Értem én, hogy a fiatalság a legjobb reklám, hogy az ördögbe ne érteném? Bizonyára ez járhatott annak az illetőnek a fejében is, aki az alábbi fotót választotta ki a szatmári Magyar Ifjúsági Kezdeményezés honlapjának kezdőképeként.



A teljes igazság kedvéért azt hozzá köll tennem, hogy a szövegbuborékok, valamint a hozzájuk tartozó dumák a képzelet szüleményei, a honlapon nem találhatóak meg, viszont szerintem meglehetősen hűen adják vissza a dicső magyar honfigyermekek arckifejezése mögött megbúvó gondolatokat. No de egy szó mint száz: amennyiben a jövő gyermekei ilyen vidámak, virgoncak és örömteliek lesznek, ragyogó arcukról messziről felismerhető intelligenciával megáldva, én inkább cölibátust fogadok.