Az unalom ok nélküli szenvedés.

Déli tizenegy óra. Négyen álldogálnak a buszmegállóban. Kicsicsávók, egyikük sincs még tíz, korban szinte bármelyiknek az apja lehetnék. Jólöltözött kölkök, nem utcagyerekek. Elsétálok mellettük. Mobiltelefonról hallgatnak valami dallamot. Kábé másfél-két méterre…

avagy miért is teszek úgy, mintha értenék a design-hoz?Itt van ugyebár ez a blogmány, ami sem túlzottan tartalmasnak, sem kimondottan esztétikusnak nem nevezhető. Nekem se tetszik, viszont örülök, ha egy bejegyzésre futja néha a kevéske szabadidőmből, nemhogy nekilássak kipofozni.…

Lezajlottak a választások is, mindenki elmondta-leírta-megugatta róla a véleményét, én ezért (is) nem fogom. Aki engem politizálni akar látni-hallani-olvasni-satöbbi, az megteheti itt. Személy szerint sokkal jobban izgatott az a tény, hogy végre sikerült megvegyem a Sony DSC-H7…

A vicc szerint olyan, hogy négy ember működteti: az első nézi a monitort,  második ugrál a billentyűzeten ide-oda, a harmadik tekeri a kurblit, a negyedik pedig lapátolja a szenet. Hogy a ruszkik meglehetősen fantáziadús népek, akik a mostoha életkörülményeknek köszönhetően…

A Kreatív Konyha legutóbbi blogbejegyzésére (F@sz dizájn) reflektálva itt egy ügyes kis blog, amihez szerintem a mioritikus vidékeink táptalaján termett kultúrtermékek is értékes post-okat jelenthetnének alkalmasint. Van itt aztán mindenféle-fajta fütyi, puca, pöcs, dorong,…