HTML

Ők szóltak be

Itt lövöldözök

2008.03.06. 09:59 2econdSkin

Régi idők régi dalai

avagy mi a fenét csinálhattunk, mielőtt felfedezték a nosztalgiát? (graffiti)


Akik ismernek, tudják rólam, hogy milyen zenéket hallgatok. Akik még jobban ismernek, azok azt is tudják, hogy miféle zenéket szoktam néhanap hallgatni. A My Music könyvtár tele van mindenféle csúf pörgős-hörgős-morgós-károgós, hajasoknak való fémzenével, a Not Really My Music elnevezésű folderben megbújik azonban jónéhány olyan zene is, amiktől minden old-school metálost kiverné a hideglelés: Carl Orff-tól kezdve Massive Attack-on keresztül Goran Bregovic-ig, Manu Chao-tól Sigur Rós-ig mindenféle. Rég elmúltak már azok az idők (számomra legalábbis),  amikor "kötelezően" utálnia kellett egymást a rokkosoknak meg a depeseseknek, uram bocsá' reppeseknek. Bár, ha alaposabban belegondolok, azoknak az időknek a szele valahogy soha nem is érintett engem igazán.
A boldog, békebeli '90-es évek legelején, amikor beözönlöttek a rebellis nyugati muzsikák, na kábé akkor kezdtem én is igazából belemerülni a rockzenébe és annak különböző al-illetve válfajába. Noha a rádiók soha nem kényeztették el a keményebb zenéket kedvelő kisebbséget, életem első rockzenéit a Petőfi Rádión hallottam (ha jól emlékszem). Hejj, azok a régi, szép idők, amikor az ember hosszú, méla lesben ült a kazettásmagnó mellett, remegő ujjakkal készülve megnyomni a Record gombot, mert a kívánságműsor bemondója épp beharangozta pl a Europe-tól a The Final Countdown-t... Ti digitális kölkök, ti mp3-generáció, mit tudtok ti erről? Nektek ez már történelem, ha már valami analóg, az számotokra kőkorszaki... (bocsi, hazudtam. életem első rockzenéjét két évesen hallottam, amikor is - anyámék szerint - nem voltam hajlandó elaludni egész addig, amíg le nem tekerték nekem a Queen-től a Bycicle Race-t :D ) Aztán nöttem, növögettem s gyűltek a muzsikák, változtak a kedvencek, maradtak a régiek, jöttek újak, aztán megint a régiek. Lássuk csak, miket is hallgattam ezelőtt uszkve 16-18 évvel.


Edda Művek - Győzni Fogunk

Na ja, akkoriban az Edda megkerülhetetlen volt. Nem ezek a legjobb albumaik, ez vitathatatlan, de ezekkel ismertem meg őket: itt már nem a "bakancsos" Pataky, de még nem a Dáridós Pataky állt a zenekar élén, és hát mondjon ki mit akar, azért jó nóták vannak itt. Persze, aki azelőtt pl. Boney M-et meg ilyesmiket hallgatott (khmm...), annak "hú de kemény" volt.  Utólag visszaolvasva a 10-esen elég gázosak a szövegek, de ez akkor nem számított.





Europe - The Final Countdown

Aki ennek a lemezek a címadó dalát nem ismeri, az nyugodtan elmehet kapálni ahelyett, hogy tovább olvasson. Pont. Ez volt az első teljes rokcalbumom, valami özönvíz előtti kazettára felmásolva, amit aztán rongyosra hallgattam. Oké, a tupírozott haj űbergáz, de annyira vegytiszta '80-as évek... A dalok okésak, a Carrie valahol az egyik legszebb rockballada, a Rock the Night pedig még 22 év után is jól szól. Egyébként pedig... tádádááádáá, tádádáttáttáááááá...




Iron Maiden - The Number of the Beast

"Woe to you, Oh Earth and Sea, for the Devil sends the beast with wrath, because he knows the time is short..."
A Maiden az alapzenekar, ha brit heavy metalról van szó. Meg egyébként is. Children of the Damned, 22 Acacia Avenue, Hallowed Be Thy Name, a címadó dal, meg az annó csak "rántotta"-ként emlegetett Run to the Hills... Mai napig nagy favorit.






Skid Row - Skid Row

Hajmetál? Glam? MIVAN? Skid Row-ék ezen a lemezen lehet, hogy a Bon Jovi által kitaposott úton lépkedtek tovább, de Sebastian Bach nem csak az ügyeletes szépfiú szerepét töltötte be, és mellette nem csak az ügyeletes botrányhősét, de főleg ő volt a HANG. A Youth Gone Wild-ről már annyian mondták, hogy a korszak fiataljai életérzéseit himnizálja, hogy már meg se említem. Lehet, hogy helyenként nyálas, de inkább tökös.





The Doors - The Doors

Volt nekem retro-korszakom is egy időben, amikor csupa ilyesmit hallgattam. (Szándékosan nem hippi-korszakot írtam. Egyrészt, mert hippinek lenni gyíkság, másrészt meg Jim Morrisonnak annyi köze folt a hippikhez, mint Terry Black-nek a black metal-hoz.)Ami azt illeti, többször is. Ez akkor is egy kötelező házihallgatmány, és nem az elcsépelt Light My Fire, nem is az agyonkoptatni nem sikerült The End miatt.





Dire Straits - Brothers in Arms

Valszeg ez is egy olyan album, amit csak kevesen néznének ki belőlem. Csendes délutánokon, szerelmi bánatos estéken, illetve másnapos reggeleken elég sokat hallgattam. Mostanság egyre ritkábban találkozom vele, lévén, hogy nincsenek csendes délutánjaim és szerelmi bánatos estéim.







Moby Dick - Ugass kutya!

Asszem durva váltás az előző zenekarok után. Velük kezdtem a thrash-metal műfajt, az akkora nevek, mint pl. az Anthrax meg a Kreator nekik köszönhetően kerültek be a látókörömbe. Annó decibel, amikor Szatmárnémetiben mér komoly underground rockzenei élet zajlott, nem volt olyan amatőr zenekar, aki ne iktatta volna be a repertoárjába a Keresztes vitéz-t (magyar részlegen). Szövegileg dettó thrash, bár ez még nem hemzseg annyira a kliséktől, mint pl. az ezt követő Kegyetlen évek album.




Metallica - Master of Puppets / Ride the Lightning

Nem véletlen a felcserélt sorrend a két albumnál. A Master, mint első "eredeti" (igazából lengyel hamisítvány) kazettám, mind a mai napig megvan. Igaz, hogy a zenekar neve METTALICA-ként szerepel a borítón, igaz, hogy két kedvenc matchbox-omért cseréltem, de akkor is... számomra ez A Metallica album. Technikás, agresszív, megvan benne minden, amiért megszerettem a Metallicát (és amiért azóta meguntam őket). A Ride pedig? Lásd mint fent, nem volt olyan amatőr banda, aki ne játszotta volna koncerten a For Whom the Bell Tolls-t, később pedig a Fade to Black-et.


Ossian - Ítéletnap

Ojjé, nagy Ossian-rajongó voltam én annak idején. Elég rossz periódusomban kaptam meg ezt az albumot, és szó ami szó, akkor sokat segített. Arról nem is beszélve, hogy az Ítéletnap a Paksi-Maróthy-Vörös-Tobola felállású Ossian legkeményebb, leghúzósabb albuma. Mai napig kedvenc. Paksi ma már rég nem az, aki volt, de azóta se nagyon produkált olyan kemény éneklést, mint amilyet ezen az albumon lehet hallani.





A lista persze jóval hosszabbra is nyúlhatott volna. Lustaság miatt maradt ki belőle egy halom réges-régi kedvenc. Ejszen legközelebb...

1 komment

Címkék: ajánló muzsika


A bejegyzés trackback címe:

https://2econdskin.blog.hu/api/trackback/id/tr58367930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yoyó 2008.04.30. 11:33:50

Heh... röhej... én ezeket hallgatom nap mint nap :p retrós és alternativ köcsög vagyok, na :D