HTML

Ők szóltak be

Itt lövöldözök

2008.02.29. 16:38 2econdSkin

Re: Font-os kérdés

avagy miért is teszek úgy, mintha értenék a design-hoz?


Itt van ugyebár ez a blogmány, ami sem túlzottan tartalmasnak, sem kimondottan esztétikusnak nem nevezhető. Nekem se tetszik, viszont örülök, ha egy bejegyzésre futja néha a kevéske szabadidőmből, nemhogy nekilássak kipofozni. Bár, tekintve, hogy tördeléssel, meleltte pedig (muszájból) reklámmakettek és flash-bannerek összeütésével is foglalkozom, igazán illene konyítanom valamicskét a formatervezés (ejtsd: dizájn) esztétika-forma-funkcionalitás szentháromságához.  Az igazság viszont az, hogy a büdös életbe' ilyesmiről soha nem tanultam. Amit ezekről a dolgokról tudok, azokat úgy lopkodtam össze innen-onnan, jó cigányhoz illő módon, amikor éppen nem figyeltek oda.
Szóval az úgy volt, hogy kedves cimborám kipakolt a betűtípusok, karakterek, fontok, satöbbik kapcsán. Gondoltam, elolvasom. Aztán gondoltam, erről én is rittyentek egy gyors bejegyzést, ne má', hogy ő aratja le itten a csülkös paszulylevesbe való babérokat. Nagy okosságokat nem fogok írni, de az nem is az én dolgom.



Az örök kérdés: milyen fontot használjak? Ha most azt várod, hogy megkapd a választ, akkor köpj át a bal vállad felett, húzd fel a jobb szemöldököd és nyomd meg behunyt szemmel a Ctrl+Alt+Del-t. A választ holnap éjjel fél egykor fogod megálmodni.

Ideális, tökéletes, abszolút, illetve csupa nagybetűs FONT nincs. Nagyon vagány font pl. a  Gill Sans, de hip-hop rendezvények plakátján nem biztos, hogy megállná a helyét. A Civitype is kurva jól mutat a Children of Bodom logójában, gyerekkönyvbe azért nem javasolnám. A Helvetica letisztult, divatmentes formái kitűnően illeszkednek a Lufthansa, a Jeep, a Panasonic vagy épp a Microsoft cégek komolyságához és megbízhatóságához (bár a MS esetében ezt inkább csak poénnak szánnám), de nem állítom, hogy képregényekben is hozná ugyanezt a hatást. Egy vers hangulatát meghatározza az írásképe, egy kaligramma szöveg és kép egyszerre, egy graffiti gyakran inkább kép, mint írott jelek egysége, de valahol mindegyikben megvan a kraft, a hangulat, a stilisztikai és tartalmi töltet egysége.



Nem is olyan régen azt olvastam valahol, hogy mindenki Times New Roman-nel kezdi. Oké, nyomtatásban általánosan elfogadott, illetve szakdolgozatoknál a tanár által megkövetelt, lévén, hogy olvasható meg oké, hogy történelme van meg hatással volt a digitális korszak szinte minden talpas betűtípusára, de ha az ember nem akarja az amatőrség látszatát kelteni, akkor kéretik fokozott óvatossággal használni. Konzervatív, konformista, de megbízható, tiszteletreméltó, legalábbis ilyesmit sugall, olyasmi, mint egy öreg matematika-professzor. (Bár, ha már itt tartunk, szerintem a legkonzervatívabb akkor is a Courier New.)
Sznobok, tipofil népek és megszállott Windows-gyűlölők nem igazán komálják az Arial-t. Ne térjünk most ki arra, hogy hány vitát váltott ki a Helvetica-hoz való hasolnósága (illetve, hogy az Arial a Helvetica vindózosított változata), meg hogy a TNR után ez a leghasználtabb/legismertebb font. Szinte bárhol használható, ami azért nagy előny. Az innerstorm-on nemes egyszerűséggel csak "mindenek fölött álló"-nak titulált Helvetica-tól gyakorlatilag csak néhány, alig feltűnő apróság különbözteti meg: a fővonalak végződése a Helvetica esetében mindig vízszintes vagy függőleges, míg az Arial-nál gyakran ferde; az R betű lába az Arial-nál egyenes, a Helvetica-nál ívelt, a G betűnek az Arial-ban nincs nyúlványa, a Helvetica-ban van. A ki többet akar tudni, az nézzen be ide.
A Tahoma és  a Verdana két másik eléggé ismert számítógépes font, nyomtatásban is többé-kevésbé használhatók, bár sokan kritikusan állnak hozzájuk. Mindkettőt eleve számítógépes használatára tervezték, kis méretekben is olvashatóak. A vicc azonban az, hogy a Tahoma és a Verdana között szinte csak annyi a különbség, hogy a Verdana esetében jókora oldalközünk (betűk közötti távolság) van, valamint a karakterek ívei által befogott űr is nagyobb, azontúl szinte megkülönböztethetetlenek. Ergo, aki sok szöveget akar kis helyre tömöríteni és ragaszkodik a fenti két font egyikéhez, az válassza a Tahoma betűkészletét, aki meg szellősebb írásra vágyik, annak ott a Verdana. Ami viszont el tudja borzasztani az embert, az mindkét font esetében a bold verzió. A betűtest vastagsága szinte megkétszereződik, szinte már nem is bold, hanem black, olyan, mint egy ökölcsapás az asztallapon.

Egyelőre ennyit. A többit majd legközelebb.

1 komment

Címkék: agymenés iromány blogda


A bejegyzés trackback címe:

https://2econdskin.blog.hu/api/trackback/id/tr72359632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

krisz 2008.03.04. 10:24:59

Üdjes, meg a Tomi gyerek is...Még,még! :D